Vészesen közeleg az év azon napja amiért egyesek bolondulnak, mások pedig zsigerből utálnak! Igen ez a jó öreg Valentin nap!

Emlékszem még kisgyerekként belém ivódott ennek a napnak a dátuma, már akkor is városszerte hirdették a különféle üzletek az erre az alkalomra speciálisan készített piros szíves csodákat. Különösképpen nem érdekelt az egész, persze ez évekkel később megváltozott. A nyugati társadalmakból egyre inkább kezdett kiterjedni ide, ebbe a kis közép-kelet európai országba is, a februári szerelmi láz. Az iskolai közegben pedig ez a nap már  'jelentést' kapott, Kinek hoz a posta titkos üzenetet és kitől? Ki és kit ajándékoz meg? Na és Kinek van pasija egyáltalán?
Ha egy 'kiváltságban' se részesültél az 'ciki' volt - akárki akármit mond, az volt - és leginkább azt vártad, hogy apró kis pontként éld túl a nap további részét, hogy amikor végre kilépsz az iskola kapuján a szellő is szabadságszagú legyen.

A modern kori szocializálódásunknak valahol már ez is része (?), ami nem tudom, hogy jó-e vagy éppen rossz?!
A társadalomnak hála, egy dolog már biztossá vált, 'pasi' nélkül ez a nap nem az a nap. De miért? Oké szerelem meg egyéb nyalánkságok, de miért kell ezt olyan erősen érzékeltetni azokkal akik éppen egyedül vannak?

Azt látom jó páran hajlamosak abba a bizonyos fekete masszába süllyedni február 14-én. Sokan a görcsös erőlködéstől - afelé, hogy valakivel lehessenek éppen Valentinkor - darabjaikra hullanak. Mindenki versenyt fut az idővel és egy célja van, hogy legyen valaki mellette azon a bizonyos napon. Mindegy hogy ki az, csak vele legyen, elvigye moziba, vacsorázni vagy egy szál vörös rózsával várja a kapuban!
Ez a hozzáállás pedig rég rossz, körülbelül annyira mint egy ízes szakítás után telebombázni a Facebook falat szomorú szakítós balladákkal és idézetekkel. Attól mert éppen egyedülálló vagy, nem kell rögtön összeomlani. Mindennek van jó oldala - amiről korábban már itt írtam, így most erre nem szeretnék kitérni.
Ki mondja meg mi miért ciki? Mi kinek hisszük el, hogy az egyedül lenni ilyenkor rossz? Azt tudom erre mondani, hogy leginkább senkire se hallgassatok, ha kapcsolatban éltek és a szívetek azt mondja akkor menjetek étterembe, vagy készítsetek valami szép ajándékot a szívetek választottjának. Aki pedig páratlan még, az pedig csak sodródjon és egy percig se búslakodjon, hiszen ez nem a világvége, minden állapot csak átmeneti!

A Valentin nap csak egy nap a sok közül és akkor kap értelmet és piros szíveket, ha te értelmet és piros szíveket akarsz neki adni. Az a 24 óra sokkal inkább szól az üzletről mint egy valós 'ünnep' érzéséről.
Igen a jó öreg pénz ide is befészkelte magát, azért mert már nincs olyan szféra ahol ne találtak volna ki valami 'különlegességet' erre a bizonyos napra. Vannak ruhák, fehérneműk, tusfürdők, parfümök, dísztárgyak, csokik sőt még bútorok is.

Persze nekem könnyű beszélni gondolják sokan, pedig tudom mit éreznek azok akik most éppen pasimentes életet élnek. Földön töltött éveim legtöbb Valentin napján egyedül voltam, amit egy percig se bánok. Mindig volt egy olyan barátnő aki boldogságban élt az éppen aktuális szerelmével, és minden évben annak rendje és módja szerint meghallgattam a romantikus Bálint-napi programokat - természetesen vele örültem. Viszont nem különösképpen hatott meg, ami nem az ő hibájuk, hanem valahol az enyém, de soha nem is fog szerintem mélyen érinteni az egész. Ugyanis soha senkitől nem vártam el se vörös rózsákat, se szerenádot, se héliummal teli színes luficsokrokat. Sokkal fontosabb az a tény, ami már-már közhelyes, hogy szeressük egymást az év minden napján és legyünk hálásak minden napért, hogy együtt vagyunk, szerelemben-boldogságban.
Ne legyetek irigyek másokra, mert mindenki életében - több mint valószínű - volt olyan Valentin nap amikor egyedül volt. A minket körülvevő boldog kapcsolatban élő emberek egytől egyig megdolgoztak azért (mert mondhatjuk így is), hogy párban éljenek. A barátnőd lehet könnyen rátalált már gimiben arra a srácra aki mellett elképzeli az egész hátralevő életét, de ne feledd azt, hogy ő is tett/tesz/tenni fog a szerelmükért. Miért? Mert a veszekedések megoldása, a hétköznapok adta ellaposodás elkerülése, a szenvedély és a vonzalom fenntartása se magától értetődő dolog, hanem sok idő fárasztó és eredményes munkája.

Számtalan cikk születik arról, hogy mégis hogyan éljük túl ezt a napot? Miért kéne túlélni? Az életben számos olyan nap jön majd el amit tényleg túl kell élni, de ez pont nem az. Így megnyugtatok mindenkit, a Valentin nap igenis túlélhető!
Az hogy tragédiaként fogod-e fel azt a bizonyos februári dátumot az már csak rajtad múlik. De tényleg! Mert ha nem akkor ez is ugyanolyan átlagos csütörtök lesz mint a többi. Aztán az év egy szintúgy átlagos mondjuk keddi napján találkozol azzal a fiúval akiben megtalálod azt a pluszt amit mindeddig kerestél és tádám megszületik a szerelem.

Boldogtalanságra számtalan lehetőséget adnak az év egyéb ünnepei is, mint például a születésnap vagy éppen a karácsony. Utóbbira legjobb példa az Igazából szerelem című film, ahol kivételesen a szeretet ünnepén érzi azt mindenki, hogy szerelemre szomjazik!
Ha már a filmeknél tartunk nem szabad kihagyni a sorból azon alkotásokat, amik azt mutatják be milyen ciki szinglinek lenni Valentinkor, és mennyire sanyarú sorsa van azoknak akik mellé nem rendelt az élet még szerelmet. Bridget Jones botlásairól már lassan három filmet forgattak (Bridget Jones's Baby címmel most készül a harmadik). A Szex és New York szingli női pedig bebizonyították, hogy néha szomorú, néha vidám az egyedüllét, de csöppet sem unalmas és egy percig se lök depresszióba! Az egész egészen egyszerűen a hozzáálláson múlik :]

Nem tudom elégszer elmondani azt, hogy mindannyian különlegesek vagytok és ezt ne csak akkor tudjátok mikor látjátok valahol leírva, hanem mindig. Mikor reggel felkeltek, vagy amikor tükörbe néztek, akárhol és akármikor.
Egy egyszerű nap ne vegye el a kedveteket attól, hogy boldogok legyetek, ne zökkentsen ki Titeket abból az állapotból amibe akkor kerültetek, amikor elhatároztátok, hogy 'na igen ezen az úton indulok végig'. Minden utazás hosszú és sok megállóból állhat, de minden egyes állomás tartogat valami jót - meg néha sajnos rosszat is - ebben egészen biztos vagyok. A cél adott, a köveket már a gondolataid és a vonzás törvénye aktívan pakolja előtted, a Te dolgod csak annyi, hogy magabiztos maradsz. Lehet néha lepihensz majd, mert az élet nem mindig azt adja amit szeretnél és ezért próbák elé állít, de nem baj. A belőled áradó kisugárzás idővel úgyis meghozza a gyümölcsét, ha nem is fehér lovon érkezik majd, de szeretni fog, ennél pedig nem is kell több :]

xxxxoooo

kerubina


(a cikk forrása: http://kerubinabmb.wordpress.com/2013/01/30/dear-valentine-is-it-dear/)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.